huszonkilencedik fejezet
Gabe figyelte, ahogy Mia elbűvöli a társaság férfi tagjait a vacsoránál. Mosolygott, könnyedén csevegett, és kivétel nélkül mindannyiukat a bűvkörébe vonta.
Vajon vele is ezt tette?
Lisa kérdése még mindig a fülében csengett.
Szerelmes vagy belé?
Nem tudta, miért tölti el ingerültséggel és tehetetlenséggel ez az feltételezés. Egész álló nap ezen rágódott, és közben haragudott magára, amiért képtelen volt távolságot tartani Miától.
Dühítette, hogy nem tudott rögtön visszavágni Lisának és egy mondattal leszerelni őt.
Arra gondolt, hogy most rögtön felbontja Miával az egyezséget, és megszakítja a munkaviszonyukat. De képtelen volt megtenni, és ettől csak még kiszolgáltatottabbnak érezte magát. Szüksége volt Miára. Nehezére esett volna beismerni, de így volt.
Nézte a férfiakat. Látványosan csorgatták a nyálukat Mia után.
Ugyan melyik egészséges heteroszexuális férfi ne tenné?
Legszívesebben a fogát csikorgatta volna, de elfojtotta a késztetést, és próbált úgy tekinteni a helyzetre mint lehetőségre. Most bizonyíthatja magának, hogy a függősége Miától nem megtörhetetlen. Hogy nem szerelmes belé. Nincs is szüksége rá.
Bár a szerződés feljogosította erre, eddig eszébe sem jutott, hogy más férfival osztozzon rajta. Már az ötlettől is elborította az agyát a bősz féltékenység. De Mia a tudtára adta, hogy ez felizgatja, és ő is érezte, hogy nem lenne ellenére. Ráadásul
nem ez lett volna az első alkalom, hogy megteszi ezt a nőjével.Meg tudja tenni. Meg fogja tenni.
Csak azt remélte, hogy nem fog ebbe tönkremenni, sem ő, sem Mia.
Gabe hangulata hirtelen megváltozott, és Mia nem értette, mi történt vele. Furán érezte magát attól, hogy Gabe most kitartóan bámulta, pedig eddig jóformán rá se nézett. Volt a nézésében valami nyugtalanító.
Mintha egész más szemmel tekintett volna rá, mint eddig, de fogalma sem volt, mi változhatott meg.
Eddig hálás volt a szótlanságáért, mert nem akarta feszegetni, mitől ilyen rosszkedvű és ingerült, most azonban egyre kényelmetlenebbül érezte magát emiatt. Valamiféle megerősítésre vagy megnyugtatásra vágyott volna tőle, nem is értette, miért.
Amikor visszamentek a szállodába, a feszültség már fojtogató volt közöttük. Rá akart kérdezni, mi jár a fejében, de volt valami Gabe pillantásában, ami miatt félni kezdett attól, mit válaszolna. Mikor felmentek a lakosztályba, Gabe bezárta maguk mögött az ajtót, és közben le sem vette róla a szemét. Sütött belőle a dominancia. Még nem is látta őt ilyennek.
– Vetkőzz! – szólt rá.
Mia pislogott. A hangja nem volt ingerült. Határozottnak, elszántnak tűnt. Mia habozott, mire szúrósan pillantott rá.
– Azt hittem…
– Mia nagyot nyelt.
– Azt hittem, csak egy italra jönnek fel. Változott a terv?
Gabe bólintott.
– Igen.
Jesszusom!
– Ne kelljen még egyszer mondanom – figyelmeztette Gabe bársonyos, de fenyegető hangon.
Mia keze remegett, ahogy lehajolt, hogy felemelje a ruháját, majd áthúzta a fején és a padlóra dobta maga mellé. Lerúgta a cipőjét is, és a magas sarkú kopogva gurult végig a fapadlón.
Ezer kérdés járt a fejében és ezer dolgot akart volna még mondani, de Gabe olyan… eltökéltnek tűnt, hogy összeszorította a száját, aztán levette a bugyit és a melltartót is.
– Menj a szoba közepére, és térdelj a szőnyegre! – utasította Gabe.
Miközben lassan a szoba közepére sétált, Gabe összeszedte a ruháit és a cipőit, és eltűnt velük a hálószobában.
Térdre ereszkedett a puha, süppedős gyapjúszőnyegen.
Felnézett, amikor hallotta Gabe lépteit. Elállt a lélegzete, amikor meglátta a kezében a kötelet. Nem átlagos kötél volt, hanem egy sötétlila, szaténnal bevont kötöző. Erotikus és finom játékszernek tűnt, de Miának kétsége sem volt afelől, hogy mire fogja használni.
Lazán a tenyerére csavarta, és szótlanul nézte Miát. Majd némán lehajolt hozzá, és a háta mögött összefogta a két kezét. Mia behunyta a szemét, a szíve vadul zakatolt, amikor elkezdte vele összekötni a csuklóit. Megbénította a döbbenet, amikor ezután átvezette a bokái körül és a két kezét szorosan a lábához kötözte. Gondoskodott róla, hogy ne tudjon se mozogni, se felállni, az égvilágon semmit se tenni azon kívül, hogy ott térdel, és elfogadja mindazt, amit tenni készült vele.
Ez hihetetlenül beindította. Magánkívül volt a kíváncsisággal vegyes vágyakozástól. Egyszerre volt pokolian ideges és mámorosan felajzott, amikor elképzelte, hogy idegen férfiak megérintik, és isten tudja, mit tesznek vele, miközben Gabe ügyeli és irányítja őket. Vajon tényleg erre készült? Hiszen beszéltek is róla…
Amint Gabe végzett, kopogtattak a lakosztály ajtaján. Mia összerezzent. A pulzusa annyira felszökött, hogy beleszédült.
– Gabe – suttogta remegve, mert egy pillanatra eluralkodott rajta a bizonytalanság.
Gabe megkötötte az utolsó csomót, aztán felegyenesedett, és gyöngéden megsimogatta a haját.
Ez az apró gesztus olyan mélységesen megnyugtatta, ahogy semmi más nem lett volna képes. Megkönnyebbülés töltötte el, mikor Gabe az ajtóhoz ment.
Kezdettől fogva tudott Gabe perverzióiról, hiszen a szerződésben már kész tények elé állította. Ő pedig aláírta, és vállalta, hogy engedelmeskedik minden óhajának.
Nem is igazán hitte, hogy ilyesmire is sor kerülhet. Egy része azonban titkon remélte, hogy igen.
Most pedig itt térdelt, összekötözött kézzel és lábbal, meztelenül, és mindjárt megpillantják az idegen férfiak.
Gabe kinyitotta az ajtót, és betessékelte a három férfit. Azonnal Miára szegeződött a tekintetük, de a legmeglepőbb az volt, hogy egyiküket sem sokkolta a látvány. Elismerően és vágyakozva nézték. Talán sejtették, hogy ez fogja fogadni őket? Vajon Gabe szólt nekik előre, hogy mi lesz az esti program?
De Gabe nem is figyelt rá. Leültette a férfiakat, italt töltött nekik és kedélyesen beszélgetett velük.
Előadta az új szállodával kapcsolatos ötleteit,
és a finanszírozási tervet, hogy mennyit ruház be a HCM, és milyen befektetőket
keres még. Szabályos üzleti tárgyalás volt. Leszámítva, hogy Mia közben ott
térdelt a szoba közepén, gúzsba kötve, anyaszült meztelenül. Nézte a férfiakat –
egytől egyig sármos, erőtől duzzadó hímek voltak. Látta, hogy a pillantásuk
gyakran siklik feléje még az üzletről folyó beszélgetés közben is. Nagyon is
érzékelték a jelenlétét, és a várakozástól sűrű volt a levegő a szobában. Aztán
Gabe odasétált hozzá, megállt előtte, és lehúzta a sliccét. Beletúrt a hajába,
majd az arcát cirógatta. Végighúzta a mutatóujját az ajka vonalán, aztán a
szájába nyomta, hogy szívja meg.A többi férfi feszülten, kéjsóvár tekintettel figyelte, ahogy bekapja az ujját. Gabe elővette a farkát, a tenyerét Mia homlokára tette és hátranyomta a fejét, hogy a megfelelő szögben álljon.
– Nyisd ki a szád! – parancsolta. Mia még életében nem volt ennyire ideges, de a vágy adrenalinnal pumpálta tele a vénáit. Kegyetlenül felizgatta, hogy Gabe mindjárt szájba kúrja az idegen férfiak előtt. Annyi ellentmondásos érzés kavargott benne, hogy nem is tudta volna megmondani, hányadán áll ezzel a helyzettel.
De megbízott Gabe-ben, és vakon engedelmeskedett neki.
Kinyitotta a száját, mire Gabe olyan mélyen behatolt, hogy rögtön a torkában érezte a makkját. Orcái elkeskenyedtek, aztán kidudorodtak, miközben ütemesen szopatta.
Meglepően gyöngéd volt a felajzottságához képest. Arra számított, hogy vadabb, követelőzőbb lesz. Ehelyett a tenyerében tartotta az arcát, és a hüvelykujjával cirógatta, miközben lassú, kéjes lökésekkel végigsiklott a nyelvén.
– Gyönyörű vagy – dörmögte.
– De még milyen gyönyörű – jegyezte meg az egyik férfi a háta mögül.
A hangja kiszakította Miát az önfeledt mámorból. Már el is feledkezett a jelenlétükről, annyira elmerült Gabe-ben. Csakis ő létezett számára. De most ráeszmélt, hogy ők is ott vannak és figyelik.
Kívánják. Mind Gabe helyében szeretnének lenni, hogy őket szopja le.
– Csak rám figyelj – suttogta neki Gabe, miközben hatalmas, kemény farkával újra belehatolt.
Ennek a parancsnak könnyű volt engedelmeskedni. Mia behunyta a szemét, és megadta magát a férfi dominanciájának.
Egyre gyorsabban, erősebben mozgott a szájában, majd egy pillanatra bent tartotta a farkát, a makkját nekiszegezve Mia garatjának. Aztán elengedte a fejét, és az arcát cirógatta, miközben Mia levegőért kapkodott.
– Kibaszottul izgató a kicsike – nyögött fel Tyson.
– Ezt velem is csinálhatná – jegyezte meg Charles, irigységgel vegyes izgatottsággal a hangjában.
Gabe ujjai ráfeszültek Mia arcára. Határozottan, keményen szopatta. A torkának spriccelt, aztán az ondója végigfolyt a nyelvén, és kicsordult a száján.
– Merde – lihegte a francia.
A kéjes, cuppogós hangok betöltötték a szobát.
– Nyeld le – parancsolta Gabe.
– Nyald tisztára a faszom, Mia. Még mindig járatta a farkát a szájában, hogy teljesíthesse az óhaját. Mia pedig odaadóan szívta és nyelt. Végül Gabe kihúzta a szájából a lány nyálától csillogó falloszát.
Aztán lehajolt, kioldotta a csomókat, és meglazította a kötözőt a csuklóin és a bokáin. Mia alig érezte a karját és a lábát, mikor Gabe talpra állította. De megtartotta, míg visszanyerte az erejét, majd a karjába kapta, és a kanapé előtti hosszú dohányzóasztalhoz vitte. Miután letette, szétnyitotta Mia combjait, a feje fölé emelte a két karját, és kikötözte a dohányzóasztal lábaihoz.
Amikor végzett, a Miához legközelebb ülő férfihoz fordult.
– Megérintheted. Izgathatod. De ne okozz neki fájdalmat. Ne ijeszd meg. Ez csak róla szól! Tartsd a farkad a gatyádban, mert semmilyen módon nem hatolhatsz bele. Világos?
– A pokolba is, igen – felelte Charles, miközben felemelkedett a helyéről.